Firefox gyorsítás
A Firefox többek között gyorsaságának köszönheti népszerűségét. Persze nincs olyan program, amelyet ne lehetne tovább gyorsítani. Ennek a böngészőnek a működését néhány egyszerű beállítással magunk is felgyorsíthatjuk.
A Firefox működését szabályozó és meghatározó paramétereket, értékeket először meg kell találni. Persze itt nincs arról szó, hogy a fejlesztők eldugták, elrejtették ezeket a beállítási lehetőségeket, csak a mindennapos használat során nincsenek annyira szem előtt. Nem találunk hozzájuk menüpontokat. Azonban magában a böngészőben tudjuk megjeleníteni ezeket a paramétereket. Ehhez indítsuk el a Firefoxot és a cím mezőbe, ahová a weboldalak címét szoktuk írni, gépeljük be:
about:config
Ekkor egy igen hosszú szöveges állomány jelenik meg a böngésző ablakában. Minden sor négy mezőből áll. A Beállítás neve (Preference Name) jelöli a paraméter nevét, az Állapot (Status) mondja meg, hogy az alapértelmezett értéket (default) vagy az általunk beállított értéket tartalmazza a változó. A Típus (Type) a paraméter típusát, az Érték (Value) pedig a pillanatnyi értékét mutatja.
A több száz sor között gyorsan megtalálhatjuk azt, amelyiket szeretnék megváltoztatni, mert az ablak tetején van egy Szűrő (Filter) elnevezésű mező, amely segít kiszűrni a keresett paramétert. Ez a szűrés dinamikusan működik: amint beírunk ide néhány karaktert, azonnal már csak azok a sorok fognak látszani, amelyek tartalmazzák ezt a szövegrészt.
Lássuk most, hogy milyen értékeket kell megváltoztatni, beállítani ahhoz, hogy gyorsabb legyen a Firefox. Arra azonban vigyázzunk, hogy azoknak a paramétereknek az értékét ne módosítsuk, amelyeknek a jelentésével nem vagyunk tisztában, mert ez a program hibás működéséhez, lefagyáshoz vagy lassulásához vezethet.
A HTTP protokoll fontos tulajdonsága, hogy a weboldalak egyes részeit a böngészőprogramok párhuzamosan is le tudják tölteni. A HTTP 1.1-ben a párhuzamos lekérdezési kérés anélkül megtörténik, hogy bármilyen válasz érkezett volna a szervertől. Ezt hívják pipelining-nak. Igaz ugyan, hogy ez a megoldás lerövidíti az oldalak letöltésének idejét, azonban nem minden szerver tudja kezelni. A helyes és gyors működéshez ellenőrizzük a következő paramétereket, és szükség esetén állítsuk át az értékeket. Írjuk be a szűrő mezőbe:
network.http.pipelining
ekkor két sor marad a listában. A network.http.pipelining egy logikai paraméter, ez legyen true, a network.http.pipelining.maxrequests pedig egy egész, ez legyen 8. Az értékek átállítást úgy tudjuk elvégezni, ha duplán rájuk kattintunk. A logikai változó esetében automatikusan az ellenkező értékre vált a paraméter, a számértéket vagy szöveget pedig a kettős kattintás után felugró ablak segítségével tudjuk megváltoztatni.
Ezek után a szűrő mező segítségével keressük meg a network.http.proxy.pipelining sort, és ellenőrizzük, hogy az ott található érték true legyen.
A hamarosan elfogyó IPv4 címeket az IPv6 rendszer váltja fel, amelynek a kezelésére már 2000-ben felkészítették a Firefoxot. Azonban a széles körű tesztelését csak napjainkban kezdték meg, ahogy egyre jobban terjednek az IPv6-ot használó operációs rendszerek, szoftverek és hardvereszközök. Néhány IPv6 kezelésre képes DNS szervernél azonban előfordul egy olyan hiba, hogy lekérdezéskor IPv4 címet adnak vissza IPv6 cím helyett. A Firefox képes arra, hogy ezt a hibás információt felismerje, azonban ez jelentős időbe telik. Ezt a hibakezelést nyugodtan kikapcsolhatjuk, ezzel sokat gyorsíthatunk a böngészőn. A network.dns.disableIPv6 paramétert állítsuk true értékre.
A weboldalakon található információk megjelenítésének a sebessége sok mindentől függ. Így például attól is, hogyan kezeli a program a felhasználói felületről érkező megszakításokat, azaz amikor az egérrel egy-egy terület fölé megyünk, kattintunk vagy megnyomjuk valamelyik billentyűt. A Firefoxban eredetileg nincsenek erre vonatkozó paraméterek, így ezeket nekünk kell létrehozni. Egy új változót úgy tudunk létrehozni, hogy az about:config ablak egy tetszőleges pontára kattintunk az egér jobb gombjával, és az ekkor megjelenő menüben az Új (New) utasítást választjuk. Itt meg kell adni a típust, amely most logikai legyen. A felugró ablak Adja meg a beállítás nevét (Enter the preference name) mezőjébe írjuk be: content.interrupt.parsing, az értékét pedig állítsuk true-ra.
Az oldalak letöltés közbeni megjelenítését, frissítését, rendezését további, eredetileg nem létező hivatkozásokkal tudjuk gyorsítani.
Az előbbihez hasonló módon hozzuk létre a következő hivatkozásokat, és állítsuk be értéküket a megadottakra:
content.max.tokenizing.time, típusa egész, értéke 2250000
content.notify.interval, típusa egész, értéke 750000
content.notify.ontimer, típusa logikai, értéke true
content.notify.backoffcount, típusa egész, értéke 5
Fontos, hogy optimális legyen az az érték, amelyik azt szabályozza, hogy az oldalletöltések és megjelenítések közben milyen sűrűn figyeli a program a felhasználói megszakításokat. Az ideális beállításhoz itt is egy új hivatkozást kell létrehozni. A content.switch.treshold legyen egész típusú, és értékét állítsuk 750000-re.
A Firefox a weboldalak megjelenítését inkrementálisan végzi. Ez azt jelenti, hogy amit már letöltött, azt kiteszi a képernyőre, és folyamatosan építi fel az oldalt. Azonban amikor még csak éppen elkezdődik a HTML oldal letöltése, a megérkezett információk megjelenítésének nincs sok haszna, értelme. Ezért a program vár egy ideig, mielőtt elkezdené megjeleníteni a weboldalt. Ezt a várakozást szüntethetjük meg, ha a létrehozunk egy új egész típusú hivatkozást, nglayout.initialpaint.delay névvel és 0 értékkel. Egy hasonlóan szükségtelen várakozást szüntethetünk meg az ui.submenuDelay hivatkozással, amely szintén egész, és értéke legyen 0. Ezzel megakadályozzuk, hogy az egér jobb gombjának megnyomása után elteljen egy bizonyos idő, mire megjelenik a helyi menü.
A végére hagytuk a cache, azaz a gyorsítótár méretének a beállítását. Pontosabban a memóriában használt gyorsítótár méretét, hiszen a lemezen lévő cache-t közvetlenül, menüből is megadhatjuk. A memória cache-ben a már megjelenítésre kész képeket és a felhasználói felület egyes részeit tárolja a program. A memóriából minden további számítási vagy átalakítási művelet nélkül tudja a képernyőre küldeni az adatokat, így lényeges, hogy ez megfelelően nagy legyen. Ez a paraméter sincs eredetileg az about:config listában, így ezt is most kell létrehozni. A hivatkozás neve legyen browser.cache.memory.capacity, a típusa egész, az értéke pedig 65536.
A Firefox működését szabályozó és meghatározó paramétereket, értékeket először meg kell találni. Persze itt nincs arról szó, hogy a fejlesztők eldugták, elrejtették ezeket a beállítási lehetőségeket, csak a mindennapos használat során nincsenek annyira szem előtt. Nem találunk hozzájuk menüpontokat. Azonban magában a böngészőben tudjuk megjeleníteni ezeket a paramétereket. Ehhez indítsuk el a Firefoxot és a cím mezőbe, ahová a weboldalak címét szoktuk írni, gépeljük be:
about:config
Ekkor egy igen hosszú szöveges állomány jelenik meg a böngésző ablakában. Minden sor négy mezőből áll. A Beállítás neve (Preference Name) jelöli a paraméter nevét, az Állapot (Status) mondja meg, hogy az alapértelmezett értéket (default) vagy az általunk beállított értéket tartalmazza a változó. A Típus (Type) a paraméter típusát, az Érték (Value) pedig a pillanatnyi értékét mutatja.
A több száz sor között gyorsan megtalálhatjuk azt, amelyiket szeretnék megváltoztatni, mert az ablak tetején van egy Szűrő (Filter) elnevezésű mező, amely segít kiszűrni a keresett paramétert. Ez a szűrés dinamikusan működik: amint beírunk ide néhány karaktert, azonnal már csak azok a sorok fognak látszani, amelyek tartalmazzák ezt a szövegrészt.
Lássuk most, hogy milyen értékeket kell megváltoztatni, beállítani ahhoz, hogy gyorsabb legyen a Firefox. Arra azonban vigyázzunk, hogy azoknak a paramétereknek az értékét ne módosítsuk, amelyeknek a jelentésével nem vagyunk tisztában, mert ez a program hibás működéséhez, lefagyáshoz vagy lassulásához vezethet.
A HTTP protokoll fontos tulajdonsága, hogy a weboldalak egyes részeit a böngészőprogramok párhuzamosan is le tudják tölteni. A HTTP 1.1-ben a párhuzamos lekérdezési kérés anélkül megtörténik, hogy bármilyen válasz érkezett volna a szervertől. Ezt hívják pipelining-nak. Igaz ugyan, hogy ez a megoldás lerövidíti az oldalak letöltésének idejét, azonban nem minden szerver tudja kezelni. A helyes és gyors működéshez ellenőrizzük a következő paramétereket, és szükség esetén állítsuk át az értékeket. Írjuk be a szűrő mezőbe:
network.http.pipelining
ekkor két sor marad a listában. A network.http.pipelining egy logikai paraméter, ez legyen true, a network.http.pipelining.maxrequests pedig egy egész, ez legyen 8. Az értékek átállítást úgy tudjuk elvégezni, ha duplán rájuk kattintunk. A logikai változó esetében automatikusan az ellenkező értékre vált a paraméter, a számértéket vagy szöveget pedig a kettős kattintás után felugró ablak segítségével tudjuk megváltoztatni.
Ezek után a szűrő mező segítségével keressük meg a network.http.proxy.pipelining sort, és ellenőrizzük, hogy az ott található érték true legyen.
A hamarosan elfogyó IPv4 címeket az IPv6 rendszer váltja fel, amelynek a kezelésére már 2000-ben felkészítették a Firefoxot. Azonban a széles körű tesztelését csak napjainkban kezdték meg, ahogy egyre jobban terjednek az IPv6-ot használó operációs rendszerek, szoftverek és hardvereszközök. Néhány IPv6 kezelésre képes DNS szervernél azonban előfordul egy olyan hiba, hogy lekérdezéskor IPv4 címet adnak vissza IPv6 cím helyett. A Firefox képes arra, hogy ezt a hibás információt felismerje, azonban ez jelentős időbe telik. Ezt a hibakezelést nyugodtan kikapcsolhatjuk, ezzel sokat gyorsíthatunk a böngészőn. A network.dns.disableIPv6 paramétert állítsuk true értékre.
A weboldalakon található információk megjelenítésének a sebessége sok mindentől függ. Így például attól is, hogyan kezeli a program a felhasználói felületről érkező megszakításokat, azaz amikor az egérrel egy-egy terület fölé megyünk, kattintunk vagy megnyomjuk valamelyik billentyűt. A Firefoxban eredetileg nincsenek erre vonatkozó paraméterek, így ezeket nekünk kell létrehozni. Egy új változót úgy tudunk létrehozni, hogy az about:config ablak egy tetszőleges pontára kattintunk az egér jobb gombjával, és az ekkor megjelenő menüben az Új (New) utasítást választjuk. Itt meg kell adni a típust, amely most logikai legyen. A felugró ablak Adja meg a beállítás nevét (Enter the preference name) mezőjébe írjuk be: content.interrupt.parsing, az értékét pedig állítsuk true-ra.
Az oldalak letöltés közbeni megjelenítését, frissítését, rendezését további, eredetileg nem létező hivatkozásokkal tudjuk gyorsítani.
Az előbbihez hasonló módon hozzuk létre a következő hivatkozásokat, és állítsuk be értéküket a megadottakra:
content.max.tokenizing.time, típusa egész, értéke 2250000
content.notify.interval, típusa egész, értéke 750000
content.notify.ontimer, típusa logikai, értéke true
content.notify.backoffcount, típusa egész, értéke 5
Fontos, hogy optimális legyen az az érték, amelyik azt szabályozza, hogy az oldalletöltések és megjelenítések közben milyen sűrűn figyeli a program a felhasználói megszakításokat. Az ideális beállításhoz itt is egy új hivatkozást kell létrehozni. A content.switch.treshold legyen egész típusú, és értékét állítsuk 750000-re.
A Firefox a weboldalak megjelenítését inkrementálisan végzi. Ez azt jelenti, hogy amit már letöltött, azt kiteszi a képernyőre, és folyamatosan építi fel az oldalt. Azonban amikor még csak éppen elkezdődik a HTML oldal letöltése, a megérkezett információk megjelenítésének nincs sok haszna, értelme. Ezért a program vár egy ideig, mielőtt elkezdené megjeleníteni a weboldalt. Ezt a várakozást szüntethetjük meg, ha a létrehozunk egy új egész típusú hivatkozást, nglayout.initialpaint.delay névvel és 0 értékkel. Egy hasonlóan szükségtelen várakozást szüntethetünk meg az ui.submenuDelay hivatkozással, amely szintén egész, és értéke legyen 0. Ezzel megakadályozzuk, hogy az egér jobb gombjának megnyomása után elteljen egy bizonyos idő, mire megjelenik a helyi menü.
A végére hagytuk a cache, azaz a gyorsítótár méretének a beállítását. Pontosabban a memóriában használt gyorsítótár méretét, hiszen a lemezen lévő cache-t közvetlenül, menüből is megadhatjuk. A memória cache-ben a már megjelenítésre kész képeket és a felhasználói felület egyes részeit tárolja a program. A memóriából minden további számítási vagy átalakítási művelet nélkül tudja a képernyőre küldeni az adatokat, így lényeges, hogy ez megfelelően nagy legyen. Ez a paraméter sincs eredetileg az about:config listában, így ezt is most kell létrehozni. A hivatkozás neve legyen browser.cache.memory.capacity, a típusa egész, az értéke pedig 65536.
