Böjte Csaba OFM az Össznemzeti zarándokvonat fővédnöke
Mt 11,25
Csaba testvér írása a Csíksomlyó expressz és a Székely gyors zarándokutasaihoz
Istennek legyen hála, napjainkban sokan zarándokúira kelnek.
Gyalog, biciklivel, autóval, vonattal mind többen elindulnak
szomjasan, a belső újjászületés vágyától vezetve, a megvilágosodás
reményében, egy személyes találkozóra az élő Istennel. Tavaly, a
hivatalos adatok szerint, csak Santiago de Compostelaba négyszázezernél több zarándok kelt útra, megtéve 25-3o nap alatt, több mint nyolcszáz kilométert, hogy megtisztuljanak és önmagukkal, Teremtőjükkel találkozhassanak.
Évről évre mind többen jönnek Csíksomlyóra, Székelyföld ősi, szent zarándokhelyére is. Természetesen az év bármelyik napján útra lehet kelni, vagy meg lehet érkezni, mert a belső vágytól sarkalt zarándoklatok logikája nem igazodik naptárhoz, szervezők pontosan kidolgozott terveihez, mégis a legtöbben Pünkösd szombatjára jönnek Csíksomlyóra! Erre az alkalomra évek óta Budapestről külön zarándokvonat indul, hogy a testvérek együtt imádkozva, térbenidőben utazva, egymáshoz is, Teremtőjükhöz közelebb kerüljenek. A szervezők, akik maguk is hosszan járták ezt az utat, felkértek, legyek e zarándokút fővédnöke! Ezért e lelki, szellemi tisztulás útjára készülő testvéreimet a hátralévő időben hetente, havonta egy-egy gondolattal szeretném bátorítani, alázattal utat mutatni a zarándoklathoz!
Oly sokan fáradoznak azon, hogy tornával, egészséges táplálkozással, testüket salaktalanítsák, megtisztítsák. De az ember több mint élő hús, a lelkünk, egész emberi lényünk igényli a belső tisztaságot, mely nemcsak a bűnös, tisztátlan vágyaktól való szabadulásunkat jelenti, hanem a Fénnyel, az élő irgalmas Jósággal való találkozást is.
A zarándok útja során megérzi, hogy e kufár gyűjtögető élet, a sok nehéz málha lehúzza, szárnyalását megtörve, elvegyíti a föld porával, ezért azokat, - mint a nyár hevében a tó hűs vizére vágyó gyermek a ruháját, mindazt, mi kristálytiszta vízbe való elmerülését gátolja -önfeledten magától leveti.
A vándor Isten felé halad, útja során nem nagylelkűen megbocsájt, ő nem fogcsikorgatva engedi el mások tartozásait, hanem a szabad szárnyalástól részegen, azokat, mint ragacsos ócska rongyokat szégyenkezve hagyja hátra. Igen, Isten jelenlétének fényében, ő nem véres harcban számol le a kapzsi vágyaival, boldogságra szomjas lelke titkos balga bűneivel, hanem egyszerűen, mint pillangó a hernyó múltjától szabadulva, szárnyatbont a fényben.
A zarándok nemcsak fárasztó kilométereket ró e háromdimenziós világban, hanem mint ki meghallva a lelke ajtaján zörgető Krisztust, útrakel, hogy kitárja az ajtót a végtelenre, egy új világra, hol minden, de minden ajándék, ahol mégis mindennél fontosabb az Ajándékozó maga, kivel nemcsak találkozik, hanem magad is ajándékokat osztó, ajándékká válsz! Jó dolog jónak lenni, bátorító, vigasztaló áldást osztó áldássá válni. Jó a veled való mindennapi létet, társaidnak, a környezeted számára, boldog Mennyországgá tenni.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2o13 január 11.
