Arcok, utoljára – Parádés program az Ernst Múzeumban hétvégén
A héten bezár az idei év egyik legfontosabb hazai nemzetközi képzőművészeti tárlata, a mintegy 40 magyar és külföldi alkotót, köztük több sztárművészt felvonultató Tükör által homályosan – Arcok tegnap és ma. A kiállításhoz kapcsolódó vetítéssorozat szerdán a filmművészet korán elhunyt nagymestere, Andrej Tarkovszkij egyik utolsó, már Olaszországban készített művével zárul, melyről a film után Szilágyi Ákosköltő, esztéta beszélget az érdeklődőkkel.
Pénteken véget ér A szem tekintete című irodalmi sorozat is. Ez alkalommal a varázslatosan mesélőSaly Noémi írót, irodalomtörténészt és az Akkezdet Phiai egyik alapítóját, a magyar Slam Poetry egyik kedvencét, Závada Péter költőt faggatja Lévai Balázs.
A kiállítás vasárnapi zárónapjára kicsiket és nagyokat egyaránt várnak. Délután a tárlat három kurátora, Angel Judit, Gulyás Gábor és Rózsás Lívia közösen vezeti végig a termeken az utolsó látogatókat, majd két kitűnő költő, Lackfi János és Wirth Imre olvas fel néhány új, gyerekekre és képekre hangolt verset. Végül két fantasztikus gitárművész, Sinha Róbert és Vidák Róbert ad koncertet a kiállítótérben.
2013. MÁJUS 1., SZERDA, 19 ÓRA
Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia
Filmvetítés Szilágy Ákos esztéta, költő előadásával
A TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN CÍMŰ KIÁLLÍTÁS KÍSÉRŐPROGRAMJA
Tarkovszkij Nosztalgia című filmje minden, csak nem a szó szentimentális értelmében vett nosztalgikus film. A nosztalgia nem esztétikai viszony az emlékké halványult és ezáltal megszépült idő édes-bús világához, mint az európai és amerikai mozikat az 1970-es évek közepétől elöntő nosztalgiahullámok filmjeiben. A nosztalgia a személy válsága és betegsége; krízisállapot, amelyből a személy csak akkor lábalhat ki, ha azt, ami az anyagi realitás síkján jóvátehetetlenül elveszett számára, egy másik síkon, az igazi realitás lelki-szellemi síkján veszi vissza és tartja meg. Ez csak akkor lehetséges, ha lélekben elég erőssé válik ahhoz, hogy az anyagi realitás síkján lemondjon arról, ami elveszett, hátat fordítson lélekben a múltnak és ezáltal elszakadjon tőle. Ha nem képes erre, soha nem gyógyulhat meg a „halál betegségéből", sorsa a kétségbeesés és a pusztulás lesz. A nosztalgia oroszul gyötrő honvágyat jelent, otthontalanságot, reménytelen vágyódást. Halálos, léleksorvasztó betegség ez, amelyben − akár a beteljesíthetetlen szerelemi vágyban − a személyiség belülről széthullik, tartását elveszti, arctalanná válik. A nosztalgia cseppfolyóssá teszi a személyiséget, megtöri ellenállóképességét, alkotóerejét. Ha ebben a helyzetben megnyílik, abba pusztul bele, ha magába zárkózik – abba. A Nosztalgia hőse, Gorcsakov – élőhalott. De a nosztalgia – mint Tarkovszkijnál minden mélypont, minden betegség, minden szenvedés – a remény állapota is.
Díjak: Cannes-i fesztivál (1983) - Legjobb rendező Cannes-i fesztivál (1983) - FIPRESCI-díj Cannes-i fesztivál (1983) - Ökumenikus Zsűri díja Jelölések: Cannes-i fesztivál (1983) - Arany Pálma jelölés
Nosztalgia
színes, magyarul beszélő, szovjet-olasz filmdráma, 126 perc, 1983
rendező: Andrej Tarkovszkij
forgatókönyvíró: Andrej Tarkovszkij, Tonino Guerra operatőr: Giuseppe Lanci szereplők: Oleg Jankovszkij (Andrej Gorcsakov), Erland Josephson (Domenico), Domiziana Giordano (Eugenia),Patrizia Terreno (Gorcsakovné), Delia Bocardo (Domenico felesége) |