Egy monumentális festmény újjászületése - képgaléria
A sajtó képviselői is bepillanthattak annak a restaurálási folyamatnak a nyitányába, aminek eredményeképpen – előreláthatólag 2013 végére – megújul a Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című, különleges művészettörténeti és történelmi értékű olajfestménye.
A nem mindennapi esemény helyszíne 2012. május 17-én, a Magyar Nemzeti Galéria épülete volt, ahol vakkeretre feszítették a hatalmas, mintegy 5 méter magas és 3 és fél méter széles vászonképet. A szakmai részletektől Király Erzsébet főmuzeológus és Csanda Jenő restaurátorművész adtak tájékoztatást.
A fenti esemény folytatásaként 2013. április 15-én 9 órától újabb részleteket tártak elénk Csanda Jenő, Kontur Kata és Bernád István restaurátorok a nem mindennapi, különleges értékkel bíró műtárgy restaurálása kapcsán. Az 1877-ben festett nagy méretű olajképet a retusálás előtti fázisban láthatták a sajtó képviselői (a kép vakkeretre feszítve, konzerválva, felületén kipótolt, tömített állapotban várja a végső esztétikai helyreállítást, ami után hasonló lesz, mint új korában)
A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő műkincset – teljes, várhatóan ez év végéig megvalósuló – restaurálását követően a Gödöllői Királyi Kastélyban állítják ki. A terv szerint méltó helyre kerül majd, hiszen az állandó kiállításon, a Habsburg galéria bevezető termében kap helyet.
Hogy a restaurálási folyamat elindulhasson, nagy szükség volt arra az összesen több mint 2 millió forintos pályázati támogatásra, amit a gödöllői királyi kastélyt működtető gazdasági társaság az elmúlt két évben nyert el a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumától. A munka teljes befejezése, és a festmény elpusztult díszkeretének pótlása ez után további forrásokból történhet, várhatóan a jövő év első felében.
A kép keletkezésének és sorsának története
Deák Ferenc, a „haza bölcse" 1876 januárjában halt meg. Holttestét a Magyar Tudományos Akadémia földszinti előcsarnokában ravatalozták fel. Temetése előtt három nappal megjelent Erzsébet királyné a ravatalnál, ahol egy koszorút helyezett el, és térdre ereszkedve imádkozott. Két olyan ember találkozott itt, aki a Habsburgok és a magyarok történelmi kiegyezésében jelentős szerepet játszott. Az esemény hírét rögtön felkapta a sajtó, másnap arról cikkeztek az újságok, hogy ezt a patetikus jelenetet költői és festői módon szükséges volna megörökíteni. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter Zichy Mihály (1827-1906) festőművészt bízta meg, hogy egy reprezentatív festménnyel állítson emlékművet az eseménynek.
Az ekkor Párizsban élő Zichy nem volt jelen Deák temetésén, de hogy hiteles képet tudjon készíteni, Budapestre utazott. Találkozott a királynéval, akiről vázlatot készített és megtekintette az általa az eseményen viselt gyászruhát, a temetkezési társaság pedig újra felépítette a ravatalt az eredeti helyszínen. A művész azt a pillanatot ragadta meg a festményen, amint a királyné elhelyezi koszorúját a ravatalon. Egy év múlva elkészült a mű, Zichy hazaküldte Párizsból, de mégsem mutatták be a nagyközönségnek. A művész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit állítólag Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt a királyi udvar számára. Zichynek át kellett festenie a képet.
