Amrita Sher-Gil nyomában - Tablókiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén
Ötven óriási méretű tablón mutatja be az indiai modern festészet megújítójaként számon tartott, indiai–magyar festőművész életét az Amrita Sher-Gil nyomában című kiállítás, amelyet Fekete György, az MMA elnöke nyit meg 2013. június 21-én 10.30-kor a Nemzeti Múzeum kerítése előtt. A többnyire Amrita apja, Umrao Singh és Baktay Ervin által készített fotók bemutatják a tragikusan fiatalon elhunyt művész mozgalmas életét.
2013-ban az Indiai Unesco nagykövet kezdeményezésére, a magyar Unesco nagykövet támogatásával Amrita Sher Gil (1913–1941) születésének 100. évfordulóján a neves magyar–indiai festőművészre emlékezik a világ. Itthon ebben az élvben emlékezünk meg Baktay Ervin indológus (1890–1963) halálának 50. évfordulójáról is. A két jubileum alkalmat ad az egykor szoros indiai–magyar kulturális kapcsolatok felelevenítésére és elmélyítésére is.
A kiállítás anyagát Keserü Katalin válogatta, főként az Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumának tulajdonát képező Baktay hagyatékban fellelhető fotókból és dokumentumokból, valamint az indiai örökösök gyűjteményéből. A tematika főbb kulcspontjai: Egy európai nő Keleten (Gottesmann Mária-Antónia, Amrita anyja Indiában 1912-ben, mesés környezetben); budapesti otthonuk képei – modern házak keleti enteriőrökkel, 1913; vidéki életük Magyarországon, majd Indiában (1914–920-as évek vége); a párizsi bohém társaság képei (30-as évek eleje); egy nagy család Indiában (az arisztokrata Sher-Gil-család) és Magyarországon (a Gottesmann-család, a híres, Baktay-féle verőcei „indián tábor" az 1930-as években); a jógi és szanszkrit-kutatóUmrao Singh önarcképei; képek Amritáról, a festőről és indiai életéről; Amrita utolsó magyarországilátogatása (1938).
A kiállítás 50 db, kerítésre rögzíthető, magas színvonalon nyomtatott és megfelelően kifeszített, 150x150 cm-es molinóból áll. A tárlat először a budapesti Nemzeti Múzeum kerítésén látható 2013 júniusában-júliusában. Terveink szerint az emlékév kapcsán a kiállítást az év második felében Indiában, illetve Párizsban is bemutatjuk.
A kiállítás az MMA támogatásával jött létre.
Életrajz
Amrita Sher-Gil (Budapest, 1913. január 30 – Lahore, 1941. december 5.), magyar–indiai származású festőművész. Édesapja, Umrao Singh Sher-Gil Majithia gazdag szikh arisztokrata család sarja, édesanyja Gottesmann Marie-Antoinette, Baktay Ervin testvére volt. Az indiai Frida Kahloként is emlegetett festőnőt a 20. század egyik legnagyobb modern indiai festőjeként tartják számon, aki Indiában új művészetszemléletet alapozott meg.
1912-ben a Sher-Gil házaspár Budapestre, egy Szilágyi Dezső téri bérházba költözött, ahol megszületett két lányuk, Amrita és Indira. Élete első nyolc évét Amrita Budapesten és Dunaharasztiban töltötte. Tehetsége korán, már öt éves korában megmutatkozott, és édesanyja biztatására, valamint nagybátyja,Baktay Ervin útmutatásával festeni kezdett.
1921-ben a család hazatért Indiába. 1924-ben Amrita az édesanyjával egy évet töltött Firenzében. Itt találkozott először a nagy olasz mesterek műveivel. A család 1929-ben a fiatal lány művészeti tanulmányai fejlesztése érdekében Párizsba költözött. Amrita először az Académie de la GrandeChaumiére-ben tanult, majd a híres École des Beaux-Arts-on Lucien Simon tanítványa lett. Megismerkedett a művészeti szalonokkal, galériákkal, múzeumokkal, tanulmányozta a kortárs festészetet, ugyanakkor a régi művészek alkotásait is. Ebben az időszakban a párizsi bohémek életét élte. Sorra születtek képei, több kiállításon vett részt, portréi nagy sikereket arattak, díjakat nyert. 1933-banLányok című képével bekerült a Párizsi Szalonba (Grand Salon Paris) és Aranyérmet nyert. Ő volt a legfiatalabb festő és az első ázsiai művész, aki ezt a díjat megkapta. Ebben az időszakban többször járt Magyarországon is. Művein felfedezhető a magyar, különösképpen a posztnagybányai iskola művészeinek a hatása.
1934-ben hazatért Indiába, majd az ország művészetének, múltjának megismerése érdekében 1936-ban délre utazott, ahol megszülettek a híres, dél-indiai trilógiaként számon tartott festmények (Menyasszony-öltöztetés – Bride's Toilet, Brachmacharis, Kelet-indiai falusiak mennek a piacra – South Indian Villagers Going to Market).
1938-ban Magyarországra utazott, hogy újra találkozzon gyerekkori szerelmével, Egan Viktor orvostanhallgatóval, aki első unokatestvére volt. A szülők tiltakozása ellenére a fiatalok még abban az évben összeházasodtak, és Egan doktorátusának megszerzése után – és a világháború kitörése előtt –, 1939 júniusában Indiába költöztek családi otthonukba, Uttar Pradesh állam Gorakhpur városába. Innen számítjuk Amrita festészetének második szakaszát. 1941 szeptemberében a házaspár tovább költözött a jelentős kulturális és művészeti központként számon tartott Lahoréba. Amrita első nagy egyéni kiállításának megnyitójára készültek, amikor megbetegedett és 1941. december 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Halála után festményeit Indiában nemzeti kincsekké nyilvánították. Nagy részük a delhi Modern Művészetek Nemzeti Galériájában tekinthető meg. A régi és a modern ötvözete Indiában egy addig ismeretlen kifejezésformaként jelent meg Amrita művészete által. 2006 márciusában az 1938-ban festett Falusi piac (Village Scene) című képét 69 millió rúpiáért vásárolta meg egy indiai üzletember NandKhemka, ezzel a kép India legdrágább festményei közé került. Hegyvidéki nők (Hill Women) című képe 1978-ban postabélyegen jelent meg Indiában. „Végtére is a rejtélyes lángelme megtestesítője volt" – írta a festőnőről Anjana Rajan Portrait of the artist as a rebel (A művész, mint forradalmár portréja) című, Yashodhara Dalmia művét elemző írásában.
