Hatékony pénzügyi eszközökre van szükség a biológiai sokféleség védelme érdekében
A megújuló Nemzeti Biodiverzitás Stratégia friss tervezetének megismerése és megvitatása, valamint a természetvédelem finanszírozási kérdéseinek áttekintése céljából kerekasztal beszélgetést szervezett szakmai partnereivel a Magyar Természetvédők Szövetsége.
A kerekasztalt, amelyen számos döntéshozó és civil szervezeti képviselő vett részt, az Alapvető Jogok Biztosának Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Helyettese, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődési Bizottsága és a Magyar Természetvédők Szövetsége szervezte a Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai támogatásával.
Bízunk abban, hogy a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia megújítása során a figyelem a helyi jó gyakorlatok elterjesztésére irányul, melyek a helyi természeti értékek megóvását célozzák, felismerve, hogy Magyarországnak a következő években jelentősen növelnie kell a természeti tőkébe való befektetéseit. Ezzel egyfelől súlyos költségektől óvhatjuk meg magunkat és az utánunk jövő generációkat, másfelől a befektetés rövid és hosszú távon is kifizetődő – mondta Schmuck Erzsébet, a Magyar Természetvédők Szövetsége társelnöke.
Az élőlények és természetes élőhelyek pusztulásának okán egyre gyakrabban találkozunk a biodiverzitás, vagy biológiai sokféleség fogalmával. Ma a fajok kihalásának üteme ezerszer nagyobb a természetes kihalásénál, évente 10-30 ezer faj pusztul ki anélkül, hogy megismertük volna a szerepét az élő közösségekben. Az ember által okozott környezeti változások negatív hatása legjobban a biológiai sokféleség csökkenésében mutatkozik meg. Az éghajlatváltozás, a természetes élőhelyek felszámolása és átalakítása, néhány faj mesterséges elterjesztése és inváziója, a génkicserélődés és elterjedés megakadályozása az infrastruktúrák kiépítése által, a mérgező kémiai anyagok környezetbe juttatása, a túlzott halászat és vadászat rohamos mértékben csökkenti a biológiai sokféleséget.
A sokféleség megőrzéséhez az emberiségnek elemi érdeke fűződik, hiszen ennek segítségével maradnak mozgásban az anyag és energia-áramlások, újul meg a víz, levegő, a talaj termőképessége, biztosított az éghajlat kiegyensúlyozottsága, az élelmünk, gyógyszereink java, tehát az élet.
A nemzetközi szervezetek és egyes kormányok a biológiai sokféleség védelmére eddig is fordítottak kisebb-nagyobb összegeket, csakhogy a forrásokat abból a haszonból vonták el, amelynek az ára éppen a biodiverzitás pusztulása volt. Éppen ezért új finanszírozási megoldásokra van szükség, olyanokra, amelyek lehetőleg megelőzik a pusztulást, és nem az ejtett sebek utólagos gyógyítását célozzák. Módszerként már régebben felmerült a környezeti szemléletű adóreform, a zöld áruk piacának kialakítása, a pénzügyi kompenzációs mechanizmusok működtetése, erőforrás használati, vagy szennyezési jogok kereskedelmi rendszerének bevezetése, a környezetileg káros támogatások megszüntetése, vagy éppen az európai közös agrárpolitika zöldítése. Eddig egyik területen sem sikerült olyan átfogó reformokat megvalósítani, amelyet az egész nemzetközi közösség vállalt volna.
Jelentős dilemma megoldása előtt állunk, hiszen egyforma érdekünk kötődik a biológiai sokféleség használatához és megőrzéséhez. A használat és megőrzés egyensúlyát a fenntartható erőforrás-használat tudja biztosítani, azaz a jövőben csak a megújulás mértékén használhatjuk természeti erőforrásainkat.
A civil természetvédők szerint a magyar Biodiverzitás Stratégiának meg kell vizsgálnia, hogy milyen pénzügyi eszközök használatával lehet legsikeresebben megelőzni a sokféleség csökkentését, illetve az ökológiai szolgáltatások helyreállítását. Kulcskérdés, hogy – megértve a probléma fontosságát – a kormány meghozza ezen pénzügyi eszközök bevezetéséhez szükséges döntéseket.
A kerekasztalt, amelyen számos döntéshozó és civil szervezeti képviselő vett részt, az Alapvető Jogok Biztosának Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Helyettese, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődési Bizottsága és a Magyar Természetvédők Szövetsége szervezte a Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai támogatásával.
Bízunk abban, hogy a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia megújítása során a figyelem a helyi jó gyakorlatok elterjesztésére irányul, melyek a helyi természeti értékek megóvását célozzák, felismerve, hogy Magyarországnak a következő években jelentősen növelnie kell a természeti tőkébe való befektetéseit. Ezzel egyfelől súlyos költségektől óvhatjuk meg magunkat és az utánunk jövő generációkat, másfelől a befektetés rövid és hosszú távon is kifizetődő – mondta Schmuck Erzsébet, a Magyar Természetvédők Szövetsége társelnöke.
Az élőlények és természetes élőhelyek pusztulásának okán egyre gyakrabban találkozunk a biodiverzitás, vagy biológiai sokféleség fogalmával. Ma a fajok kihalásának üteme ezerszer nagyobb a természetes kihalásénál, évente 10-30 ezer faj pusztul ki anélkül, hogy megismertük volna a szerepét az élő közösségekben. Az ember által okozott környezeti változások negatív hatása legjobban a biológiai sokféleség csökkenésében mutatkozik meg. Az éghajlatváltozás, a természetes élőhelyek felszámolása és átalakítása, néhány faj mesterséges elterjesztése és inváziója, a génkicserélődés és elterjedés megakadályozása az infrastruktúrák kiépítése által, a mérgező kémiai anyagok környezetbe juttatása, a túlzott halászat és vadászat rohamos mértékben csökkenti a biológiai sokféleséget.
A sokféleség megőrzéséhez az emberiségnek elemi érdeke fűződik, hiszen ennek segítségével maradnak mozgásban az anyag és energia-áramlások, újul meg a víz, levegő, a talaj termőképessége, biztosított az éghajlat kiegyensúlyozottsága, az élelmünk, gyógyszereink java, tehát az élet.
A nemzetközi szervezetek és egyes kormányok a biológiai sokféleség védelmére eddig is fordítottak kisebb-nagyobb összegeket, csakhogy a forrásokat abból a haszonból vonták el, amelynek az ára éppen a biodiverzitás pusztulása volt. Éppen ezért új finanszírozási megoldásokra van szükség, olyanokra, amelyek lehetőleg megelőzik a pusztulást, és nem az ejtett sebek utólagos gyógyítását célozzák. Módszerként már régebben felmerült a környezeti szemléletű adóreform, a zöld áruk piacának kialakítása, a pénzügyi kompenzációs mechanizmusok működtetése, erőforrás használati, vagy szennyezési jogok kereskedelmi rendszerének bevezetése, a környezetileg káros támogatások megszüntetése, vagy éppen az európai közös agrárpolitika zöldítése. Eddig egyik területen sem sikerült olyan átfogó reformokat megvalósítani, amelyet az egész nemzetközi közösség vállalt volna.
Jelentős dilemma megoldása előtt állunk, hiszen egyforma érdekünk kötődik a biológiai sokféleség használatához és megőrzéséhez. A használat és megőrzés egyensúlyát a fenntartható erőforrás-használat tudja biztosítani, azaz a jövőben csak a megújulás mértékén használhatjuk természeti erőforrásainkat.
A civil természetvédők szerint a magyar Biodiverzitás Stratégiának meg kell vizsgálnia, hogy milyen pénzügyi eszközök használatával lehet legsikeresebben megelőzni a sokféleség csökkentését, illetve az ökológiai szolgáltatások helyreállítását. Kulcskérdés, hogy – megértve a probléma fontosságát – a kormány meghozza ezen pénzügyi eszközök bevezetéséhez szükséges döntéseket.
