Tom Hanks megrémül

Paul Greengrass rendező a valóság izgalmassá tételének a mestere. Meg persze annak, hogy az izgalmakat valóságosnak mutassa. Előbbit a Véres vasárnap és A United 93-as című filmjeivel, utóbbit A Bourne-csapda és A Bourne-ultimátum rendezésével bizonyította. Legújabb filmje, a Phillips kapitány (16) (Captain Phillips, hazai bemutató: november 7.) a két műfaj ötvözete: megtörtént esemény alapján, egy szomáli kalózok fogságába került amerikai hajóskapitány emlékirataiból dolgozott, de filmje minden thrillernél izgalmasabb. A hatás kedvéért már a forgatás alatt keverte a valóságot és a fiktív feszültséget.

A tengeren egy mentőcsónakban a felfegyverzett emberrablókkal együtt hánykolódó kapitányt alakító Tom Hanks azt mesélte újságíróknak, a rendező nem engedte meg neki, hogy találkozzon a támadókat alakító szomáliakkal. Nem volt bemutatkozás, nem üldögélhettek együtt a színészek pihenőjében: először akkor találkoztak, amikor felvették az első közös jelenetüket: a géppisztolyos kalózok betörését a kapitányi hídra. 

– Hallottuk, hogy jönnek – emlékezett Hanks. – Nagy zaj volt, robbanások, azután betörték az ajtót. Fegyvereket nyomtak az arcunkba, villogott a szemük, nagyon soványak voltak. Halálra rémültem, de a többiek is. Eltelt egy pár perc, mire megértettem, csak filmezünk – és az ijedtségem a felvételen is nagyon jól látszik. Persze, amikor már harmadszorra vettük fel ugyanezt, nyoma sem maradt mindennek: csak dolgoztunk, ahogy szoktunk.

A teljes anyag elérhető a  Magyar Sajtóanyag Adatbázis-ban