Mégsem mindegyikőjük cipője illik rá ugyanarra a kaptafára
Vajon miként gondolkodnak a fiatalok a férfi-női szerepekről, a munka és magánélet egyensúlyának kivitelezhetőségéről? Alátámasztják-e saját korábbi tapasztalataik nézeteiket? E kérdéseket járta körbe az Ipsos országos reprezentatív kutatása, amely során 550 15-25 éves fiatalt kérdeztek meg.
Bár társadalmunkban örök népszerűségnek örvend az a felfogás, hogy a mindenkori fiatalok sokkal szabadosabb erkölcsöket követnek, mint felmenőik, úgy tűnik, mégsem mindegyikőjük cipője illik rá ugyanarra a kaptafára. A kutatás tanulsága szerint a 15-25 évesek három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók vélekedéseik alapján.
Az egyenlőségre törekvők (32%)
A fiatalok egyharmada úgy gondolja, a családi élet és a munkavállalás összeegyeztethető, ha nem feltétlenül ragaszkodnak a tradicionális férfi-női szerepekhez. 37%-uk határozottan elutasító azzal a nézettel szemben, hogy a férfi feladata a pénzkeresés, a nőé pedig a háztartás és a család ellátása. 82%-uk szerint az a helyes, ha a férfi és a nő is hozzájárul a háztartás jövedelméhez. Ők vallják legnagyobb arányban (69%), hogy egy édesanya munkavállalása nem befolyásolja a családi élet kiegyensúlyozottságát, sőt 63%-uk nem helyesli, ha egy nő anyává válása a szakmai sikerekről való lemondással párosul. Mindemellett nem mondhatjuk, hogy karrierista fiatalokról beszélnénk, mivel többségük elutasító azzal szemben, ha valaki fontosabbnak tartja szakmai sikereit a családi életénél – legyen szó akár férfiról, akár nőről – olyannyira, hogy 30%-uk azt sem helyesli, ha a férfi a család anyagi biztonsága érdekében helyezi munkáját magánélete elé. Kortársaiknál elfogadóbbak azzal szemben, ha egy férfi megy GYES-re, míg a nő dolgozik. Olybá tűnik, hogy e csoport szerint az az ideális, ha a férfi és a nő egyenlő arányban veszi ki a részét a feladatokból, miközben mindkét fél hozzá is járul a családi kasszához. A csoport többsége az átlagosnál magasabb jövedelmű családban él, körükben felülreprezentáltak a gimnáziumi vagy szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők. Ebben a csoportban a legmagasabb azon fiatalok aránya, akiket egyedülálló szülők nevelnek.
