A Föld mágneses mezőjének összeomlása indította be az életet?
A Föld mágneses mezője létfontosságú az élet szempontjából - nélküle a Nap sugárzása sterilizálná a bolygót. Egy új tanulmány szerint azonban mi magunk sem lennénk itt, ha ez a mágneses mező nem omlott volna össze szinte teljesen fél milliárd évvel ezelőtt. A mágneses mező erőssége az idők során fluktuál, de alapvetően stabil. A Rochesteri Egyetem kutatói most azonosították a mező leggyengébb pontját a Föld történetében, ami meglepő módon éppen azelőtt következett be, hogy a komplex élet robbanásszerű fejlődésnek indult volna a bolygón, nem pedig egy tömeges kihalási eseménnyel esett egybe, ahogyan azt gondolnánk. Az ősi ásványok megőrizhetik a mágneses mező akkori erősségének nyomait a bennük található mágneses részecskéknek köszönhetően. A kutatók földpát és piroxén kristályokban mérték ezt a mágnesezettséget, összehasonlítva a több mint 2 milliárd évvel ezelőtti mintákat az 591 millió évvel ezelőttiekkel. Azt találták, hogy az idősebb minták a maihoz hasonló erősségű mágneses mezőt rögzítettek, míg a fiatalabb minták arra utaltak, hogy akkoriban a mező erőssége csupán a mai 3%-a volt - ami a valaha ismert leggyengébb állapotának felel meg. Ez a gyengébb mágneses mező legalább 26 millió évig tartott, mielőtt elkezdett volna újra erőre kapni. Ez nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amikor a Föld belső magja megszilárdult és stabilizálta a mágneses mezőt a kutatók korábbi munkája szerint. Egy gyengébb mágneses mező azt jelenti, hogy több kozmikus sugárzás jut mélyebbre a Föld légkörébe, és ha ez ma történne, valószínűleg tömeges kihalási eseményt indítana el. Érdekes módon azonban ez a történelmi mélypontnak minden állatok ősének evolúcióját segíthette.
Az Ediakara időszak kulcsszerepe
Az Ediakara időszak, amely 635-539 millió évvel ezelőtt zajlott, kulcsfontosságú szakasz volt a földi élet evolúciójában. Ekkor jelentek meg először a komplex, többsejtű életformák, de alig emlékeztetnek a ma ismert életre - korongokra, csövekre, legyezőkre, fánkokra vagy csak nyálkás "iszappal teli zsákokra" hasonlítottak. Valójában a tudósok nem is igazán tudják megfejteni, hogy ezek a szervezetek algák, gombák vagy a növények és állatok korai verziói voltak-e. Úgy tűnik, hogy ezek a furcsa lények többsége kihalt a következő, kambriumi időszakra. De nagyjából ugyanebben az időben az életformák sokféleségének hatalmas robbanása következett be, és az evolúciós fa szinte minden modern ága viszonylag rövid idő alatt megjelent. Ennek az eseménynek az egyik fő kiváltó oka a légköri oxigénszint növekedése lehetett - és az új tanulmány szerint ezt a meggyengült mágneses mezőnek köszönhetjük. Ahogy említettük, ez a visszaesés több sugárzásnak engedte be a Föld légkörébe, ami lehetővé tette, hogy több töltött részecske szabadítson fel atomokat, például hidrogént. Ha ezek közül elég sok elvész az űrben, akkor a légkörben lévő oxigénatomok felszaporodnak, ahelyett, hogy a hidrogénnel reagálva vízgőzt képeznének. Idővel ez megnöveli a levegő oxigénszintjét, ami lökést ad a kialakuló életnek. Ha ez a történet igaz, akkor ez azt mutatja, milyen hihetetlen szerencse kellett ahhoz, hogy a fejlett élet egyáltalán ki tudjon alakulni. Ha a mágneses mező nem állt volna helyre, a Föld inkább a Mars sorsára juthatott volna. "Ha a rendkívül gyenge mágneses mező az Ediakara után is megmaradt volna, a Föld ma nagyon másként nézne ki, mint a mai vízben gazdag bolygó: a vízvesztés fokozatosan kiszáríthatta volna a Földet" - mondta John Tarduno, a tanulmány egyik szerzője.(Eredeti cikk: newatlas.com)
