Felfedezték agyunk belső GPS-ét

Kutatók egy csapata az Egyesült Királyságból és Németországból azonosított egy jellegzetes agyi aktivitást, amely leírja a "neurális iránytűnket", amely segít eligazodni a világban. Ez a felfedezés fontos betekintést nyújt abba, hogyan találjuk meg az utunkat a környezetünkben, és új kutatási irányokat nyithat meg a neurodegeneratív betegségek, például az Alzheimer-kór megértésében.

Az agy lenyűgöző számításokat végez a tájékozódáshoz

Ahhoz, hogy testünk megfelelően tájékozódjon, agyunk lenyűgöző számítási teljesítményt végez, amely mentális térképen keresztül követi mozgásunkat a környezetünkben. Míg sok kutatás foglalkozott magával a térképezéssel, kevés tudta meghatározni, hogyan követi idegrendszeri hálózatunk a térképen belüli irányunkat.

Az eligazodás és navigáció képessége kulcsfontosságú az ember és az állatok túléléséhez. Segít megtalálni az élelmet, elkerülni a veszélyeket és visszatalálni a biztonságos helyekre. Az evolúció során kifinomult idegrendszeri mechanizmusok alakultak ki ennek a feladatnak az ellátására.

Agyterületek együttműködése az irány meghatározásában

A kutatók EEG sapkákkal és mozgáskövetéssel vizsgálták az agyi jeleket, miközben az önkéntesek fejüket és szemüket különböző módon irányították. Kiszűrve az izommozgásból és érzékszervi inputból származó hatásokat, a mediális temporális lebenyt (amely az emlékezetben játszik szerepet), a parietális kérget (amely összekapcsolja a bejövő információkat) és a parahippocampust (amely a helyek felismerésében vesz részt) azonosították kulcsfontosságú területekként a neurális iránytűnkben.

Ezek az agyterületek szorosan együttműködnek a térbeli tájékozódás során. A hippocampus az emlékek alapján készít egy kognitív térképet a környezetről, a parahippocampus felismeri az ismert helyeket, a parietális kéreg pedig integrálja a különböző érzékszervi információkat a testhelyzetről és mozgásról.

A neurális iránytű jelentősége

Az agyi jelek közvetlenül a fejmozgások előtt jelentkeztek, ami arra utal, hogy döntő szerepet játszanak abban, hogy a kívánt irányba nézzünk, és ne veszítsük el a tájékozódásunkat. Az agy navigációs folyamatainak jobb megértése segíthet megelőzni ennek az idegi áramkörnek a leépülését, és a navigációs technológiák fejlesztéséhez is hozzájárulhat a robotikában és a mesterséges intelligenciában.

Ahogy egyre jobban támaszkodunk a navigációs technológiákra a mindennapi életben, fontos megértenünk, hogyan működik a belső iránytűnk. Ez a tudás nem csak az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek elleni küzdelemben lehet hasznos, hanem az önvezető járművek és robotok fejlesztésében is.

(Eredeti cikk: sciencealert.com)