Megtalálták a 25 éve eltűnt űreszközt

Mint kiderült, meglehetősen nehéz nyomon követni a Föld körüli pályán keringő 27 000 objektumot. Az Infra-Red Calibration Balloon (S73-7) nevű kísérleti műholdat 1974-ben indították útjára, és a '90-es években tűnt el a földi szenzorok elől, hogy azután ezen a héten ismét megtalálják.

A műhold rejtélyes eltűnése és megkerülése

Az apró, mindössze 66 cm átmérőjű S73-7 műhold az Egyesült Államok Légierejének űrtesztprogramja keretében indult útjára 1974. április 10-én. Miután a nagy KH-9 Hexagon felderítő műhold kilökte magából, 800 km-es körpályára állt. Az eredeti terv szerint a kis műholdnak fel kellett volna fúvódnia az űrben, hogy kalibrációs célpontként szolgáljon a távérzékelő berendezések számára. A telepítés azonban kudarcot vallott, és a műhold űrszemétté vált. Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ asztrofizikusa a műhold archív adatait átvizsgálva rájött, hogy már korábban is eltűnt egyszer, miután a '70-es években még követték a radarok, majd a '90-es években ismét nyoma veszett. A műholdat 25 év után, ezen a héten fedezték fel újra a Légierő 18. Űrvédelmi Századának követési adatai alapján. "*A probléma az, hogy a műhold radarkeresztmetszete valószínűleg nagyon alacsony*" - mondta McDowell a Gizmodónak. "*Az is lehet, hogy amit követnek, az valójában az adagoló vagy a ballon egy darabja, ami nem nyílt ki rendesen, ezért nem fémből van, és nem jól látható a radaron.*"

Kihívást jelent a világűrben keringő objektumok nyomon követése

A földi radarok és optikai szenzorok több mint 20 000 űrbeli objektumot tartanak nyilván, ami meglehetősen bonyolult feladat. Létezik egy globális szenzorrendszer, amely folyamatosan frissülő műholdkatalógust lát el információval, de az objektumok többsége nem közli a személyazonosságát. Ehelyett a szenzorok a mozgó tárgy pályájának azonosításától és egy adott műhold kijelölt pályájával való összevetésétől függenek. "*Ez alapvetően olyan, mint a légiforgalmi irányítás*" - mondta McDowell. "*Az egész cucc ott kering, és ha át akarsz repülni rajta, tudnod kell, hol vannak a veszélyek.*" A műhold indítása után a földi mérnökök nagyjából tudják, hol lesz, és milyen magasságban fog sodródni. Ha egy tárgyat a kijelölt területen találnak, akkor visszapörgethetik a pályáját, és megnézhetik, hogy egyezik-e azzal a pályával, ahol a műholdat utoljára látták. "*Ha van egy friss pálya-adatkészleted, és nincs túl sok hasonló pályán mozgó dolog, akkor valószínűleg könnyű az egyezés*" - magyarázta McDowell. "*De ha nagyon zsúfolt a paramétertér, és egy ideje nem láttad, akkor már nem olyan könnyű összepárosítani.*" A geostacionárius pályán - az egyenlítő felett közvetlenül elhelyezkedő körpályán - keringő műholdak követése kihívást jelenthet, mivel nincsenek radarok, amelyek pontosan az egyenlítőn lévő objektumokat figyelnék. "*Valójában van egy lyuk a nyomkövetésben*" - mondta McDowell. "*Ha az egyenlítőhöz húzol, elrejtőzhetsz a követés elől.*" Ha egy műhold váratlan manővert hajt végre, a mérnököknek vadászniuk kell rá a Föld körüli pályán. "*Ha nem tudod pontosan, hol történt a manőver, akkor nehézségeid lehetnek a megtalálásával*" - tette hozzá McDowell.

Az űrszemét veszélyei az egyre zsúfoltabb űrben

A világűrben eltűnő dolgok többsége vagy működésképtelen műhold, vagy törmelék darabjai. A Pentagon globális Űrmegfigyelő Hálózata jelenleg több mint 27 000 objektumot követ nyomon, amelyek többsége kiégett rakétafokozat, valamint működő és halott műhold. Ahogy a Föld körüli pálya egyre zsúfoltabbá válik az növekvő számú műholdkonstellációk és rakétaindítások miatt, egyre fontosabbá válik az összes objektum nyomon követése. "*Ha egy-két tárgy hiányzik, az nem jelent hatalmas kockázatot*" - mondta McDowell. "*De a lehető legjobb munkát kell végezned.*"

(Eredeti cikk: gizmodo.com)