Nap-Föld összecsapás: egy katasztrófa forgatókönyve
Mi is pontosan a napvihar?
A napvihar egy általános kifejezés, amely magában foglalja a Nap által kibocsátott különböző jelenségeket, mint például a röntgensugárzást, a töltött részecskéket és a mágneses plazmát. A napviharok általában egy napkitöréssel kezdődnek - egy hatalmas robbanással a Nap felszínén, amely energiát és részecskéket lövell ki az űrbe.
A kisebb, C-osztályú kitörések túl gyengék ahhoz, hogy befolyásolják a Földet, míg a közepes méretű M-osztályú kitörések kisebb rádiózavarokat okozhatnak. Az X-osztályú kitörések viszont a legnagyobb robbanások a naprendszerben, amelyek akár egy milliárd hidrogénbomba energiáját is felszabadíthatják. Ezek a kitörések rendkívül ritkák, de amikor bekövetkeznek, épikus látványt nyújtanak.
A napkitörések okai
Annak ellenére, hogy már több mint egy évszázada megfigyelik a napkitöréseket, a tudósok még mindig nem teljesen biztosak abban, mi okozza a Nap kitöréseit. Azt tudjuk, hogy a kitöréseknek sok köze van a Nap erős mágneses terének zavaraival, amely egy körülbelül 11 éves napciklus során oszcillál.
Az egyik legerősebb, modern műszerekkel mért kitörés 2003-ban, a naptevékenység maximuma idején történt. Olyan nagy volt, hogy túlterhelte a műholdas érzékelőinket, amelyek X-28-as értéket regisztráltak (28-szor nagyobb, mint egy X-1-es kitörés, amely maga is 10-szer nagyobb, mint egy M1-es kitörés).
A napviharok hatásai a Földre
Ha egy masszív napvihar érné a Földet, a technológiánk nagy része megsemmisülne. Az elektromos hálózatok összeomlása világszerte áramkimaradásokat okozna, a kommunikációs rendszerek, beleértve a GPS-t és a mobiltelefonokat, leállnának. Az internetes infrastruktúra jelentős része is károsodna, gyakorlatilag leválasztva minket a világhálóról.
A napviharok a Föld mágneses terére is hatással vannak, ami kompaszzavarokat és a sarki fény rendkívüli kiterjedését okozhatja. Az erős mágneses zavarok akár a csővezetékek korrózióját is felgyorsíthatják.
A legutóbbi jelentős napvihar, az úgynevezett Carrington-esemény 1859 szeptemberében történt. A távírórendszerek világszerte meghibásodtak, egyes esetekben szikrákat és tüzet okozva. Az északi fény olyan fényes volt, hogy az emberek azt hitték, eljött a hajnal. Akkoriban a technológiánk még korántsem volt annyira fejlett és az elektromosságtól függő, mint ma.
Felkészülés a következő nagy napviharra
A szakértők szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e újabb masszív napvihar, hanem hogy mikor. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy felkészüljünk erre az eseményre.
A kulcsfontosságú infrastruktúrák, például az elektromos hálózatok és a kommunikációs rendszerek megerősítése és védelme kritikus fontosságú. A műholdakat is fel kell vértezni, hogy ellenállhassanak a napviharok hatásainak. A korai előrejelző rendszerek fejlesztése szintén elengedhetetlen, hogy időben figyelmeztethessük a világot a közelgő viharra.
Bár nem tudjuk megakadályozni a napviharokat, a megfelelő felkészüléssel minimalizálhatjuk a károkat és biztosíthatjuk, hogy a társadalmunk túlélje a következő nagy űridőjárási eseményt.
(Eredeti cikk: gizmodo.com)
