Atomreaktorok: drága álom vagy rémálom?
Egy új jelentés megvizsgálta a kis moduláris atomreaktorok (SMR-ek) megvalósíthatóságát a világ növekvő energiaigényének kielégítésére. Az eredmények nem túl biztatóak erre az energiatermelési formára nézve. A kis moduláris reaktorok egykor megoldást jelenthettek a nagyméretű reaktorok komplexitására, biztonsági kockázataira és költségeire, de a jelentés megkérdőjelezi, hogy érdemes-e továbbra is ezen kisebb atomerőművek fejlesztésére törekedni a globális energiaigény kielégítése érdekében. A jelentés, melynek címe: "Kis moduláris reaktorok: Még mindig túl drágák, túl lassúak és túl kockázatosak", egyértelműen fogalmaz. Az SMR-ek támogatói hangosan és kitartóan érvelnek amellett, hogy ezúttal más lesz, mert az új tervekkel elkerülhetők lesznek a nagyméretű reaktorok építési projektjeit sújtó költségtúllépések és határidőcsúszások. A néhány megépült (vagy elkezdett) SMR azonban más képet fest - olyat, ami megdöbbentően hasonlít a múlthoz. A jelentős építési késedelmek még mindig normának számítanak, a költségek pedig tovább emelkedtek.
Túl drága
A jelentés az SMR-ek költségeit helyezi az előtérbe, amikor a reaktorok telepítése ellen érvel. A jelenleg üzemelő (és egy Argentínában éppen most befejezés alatt álló) összes SMR jóval túllépte a költségvetést. Ez azt mutatja, hogy az SMR projektek költségei hajlamosak messze meghaladni a kezdeti becsléseket. A szerzők arra is rámutatnak, hogy az Idaho államban tervezett NuScale projektet el kellett vetni, mert a 2015 és 2023 közötti fejlesztés során a költségek kilowattóránként 9964 dollárról 21 561 dollárra emelkedtek. Emellett három másik amerikai kis erőmű költségei is drámaian megugrottak a kezdeti költségbecslésekhez képest. Az SMR-ek építésének túlzott költségei nemcsak önmagukban problémásak, hanem azért is, mert a projektekbe ölt pénz nem áll rendelkezésre más, tisztább, gyorsabban telepíthető és biztonságosabb energiaforrások fejlesztésére. Létfontosságú, hogy a vita figyelembe vegye az SMR-ek erőltetéséhez kapcsolódó alternatív költségeket. Az SMR-ekbe fektetett összegek nem lesznek elérhetőek a szél-, nap- és akkumulátoros energiatároló kapacitások kiépítésére. Ezek a szén-dioxid-mentes és olcsóbb technológiák már ma is rendelkezésre állnak, és az elkövetkező 10 évben jelentősen előmozdíthatják a fosszilis tüzelőanyagokról való átállást - olyan években, amikor az SMR-ek még mindig az engedélyezést és az építési finanszírozást keresik majd.Túl lassú
Ez elvezet a jelentés egy másik megállapításához: az SMR-ek építése egyszerűen túl sok időt vesz igénybe. A kínai Shidao Bay projekt például a tervezett négy év helyett 12 évig tartott, az orosz Ship Borne projektnek a becsült három év helyett 13 évre volt szüksége, az argentin CAREM projekt pedig a tervezett négy év helyett már a 13. évében jár. A jelentés arra is rámutat, hogy az MPower PWR projektet, amely az USA egyik első tervezett SMR-je volt, 2017-ben leállították, miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogja tartani a 2022-es üzembe helyezési határidőt. Ez a döntés gyakorlatilag elpazarolta az erőfeszítésre már elköltött 500 millió dollárt. A gyártásban elért áttörések ellenére, mint például az a hegesztési fejlesztés, amely lehetővé teszi, hogy a munkások 24 óra alatt, nem pedig 12 hónap alatt állítsanak össze egy SMR reaktortartályt, a létesítmények üzembe helyezéséhez szükséges idő várhatóan továbbra is jelentős akadálya lesz elterjedésüknek.Túl kockázatos
Mind a kiszámíthatatlan költségek, mind a rendkívüli építési késedelmek miatt az SMR-ek fejlesztése egyszerűen túl nagy kockázatot jelent a jelentés szerint. De ez nem az egyetlen potenciális veszély. Mivel az ilyen kisméretű nukleáris létesítmények technológiája meglehetősen új és kipróbálatlan, a funkcionalitás és a biztonság szempontjából is kockázatok merülhetnek fel. A szerzők például megkérdőjelezik, hogy az új SMR-ek valóban képesek lesznek-e az általuk ígért teljesítmény leadására. Mivel a költség- és fejlesztési becslések ennyire eltérnek a valóságtól, a jelentés azt sugallja, hogy a teljesítményre vonatkozó állítások is tévesek lehetnek. A biztonság szempontjából a jelentés idéz egy 2023-as, az amerikai légierő számára készült tanulmányt, amely szerint: "Mivel az SMR technológia még fejlesztés alatt áll, és az USA-ban nincs telepítve, kevés információ áll rendelkezésre a különböző üzemeltetési és karbantartási, leszerelési és élettartam végi felszámolási, ingatlan-helyreállítási és telephely-tisztítási, valamint hulladékkezelési költségekről." A szerzők arra is rámutatnak, hogy mivel sok SMR-t azonos technológiával építenek, ha a technológia valamely eleme meghibásodik, az könnyen érinthet reaktorokat világszerte. Az a tény, hogy egy SMR-nél felmerülő probléma komoly következményekkel járhat sok más, azonos szabványosított kialakítású SMR-re nézve, további kockázatot jelent.Következtetés
Tehát: túl drága, túl lassú és túl kockázatos. És egyáltalán nem arra kellene összpontosítanunk energiáinkat ezekben a napokban, ahogyan azt a tanulmány szerzői egyértelművé teszik következtetésükben. Az elkövetkező hét évben várhatóan legalább 375 000 MW új megújuló energiatermelő kapacitás épül ki az amerikai hálózaton. Ezzel szemben az IEEFA szerint rendkívül valószínűtlen, hogy ugyanebben az időszakban bármilyen SMR-t üzembe helyeznének. Az összehasonlítás nem lehetne egyértelműbb. A szabályozóknak, a közműveknek, a befektetőknek és a kormányzati tisztviselőknek ezt el kell ismerniük, és el kell fogadniuk a rendelkezésre álló valóságot: a megújuló energiaforrások jelentik a rövid távú megoldást.
(Eredeti cikk: newatlas.com)
