Sci-fiből valóság: űrlift épülhet 2050-re
Egy japán vállalat, az Obayashi Corporation bejelentette, hogy 2050-re megépíti a világ első űrliftjét. Az űrlift egy hosszú kábel lenne, amely összeköti a Földet az űrrel, és lehetővé tenné az űrbe való feljutást a rakétáknál jóval olcsóbban és gyorsabban. Az űrlift forradalmasíthatja az űrutazást és megnyithatja az utat más bolygók, például a Mars felé.
Az űrlift koncepciója
Az űrlift alapötlete nem új, de a megvalósítása komoly mérnöki kihívásokat jelent. A koncepció lényege, hogy egy hosszú kábel vagy cső köti össze a Földet egy geostacionárius pályán lévő űrállomással. A geostacionárius pálya egy olyan orbita, ahol az űreszközök a Föld forgásával szinkronban keringenek, így a földi megfigyelő számára úgy tűnik, mintha az égbolton egy helyben állnának.
Az űrliften speciális, elektromágneses járművek, úgynevezett "mászók" szállítanák a rakományt az űrbe. Ezeket a mászókat távolról, például napenergiával vagy mikrohullámokkal lehetne üzemeltetni, így nem lenne szükség a fedélzeten üzemanyagra. Ez jelentősen csökkentené az űrbe juttatás költségeit, hiszen a hagyományos rakétáknál az üzemanyag teszi ki a starttömeg nagy részét.
Előnyök és kihívások
Az Obayashi Corporation számításai szerint az űrlift segítségével a teherszállítás költsége az űrbe fontonként 57 dollárra csökkenhetne. Ez töredéke a jelenlegi rakétás szállítás költségeinek, még a legolcsóbb SpaceX Falcon 9 esetében is, ahol fontonként 1227 dollárba kerül a szállítás. Az űrlift további előnyei közé tartozik, hogy nincs robbanásveszély, mint a rakétáknál, valamint a mászók zéró emissziós járművek lehetnek.
A megvalósítás egyik legnagyobb akadálya jelenleg a megfelelő anyag megtalálása a kábel vagy cső készítéséhez. Hagyományos anyagokból, például acélból túl vastag kábelre lenne szükség, amihez a Földön található összes acél sem lenne elegendő. Az Obayashi Corporation szén nanocsöveket javasol megoldásként, amelyek jóval könnyebbek és ellenállóbbak a szakítással szemben, mint az acél. A probléma az, hogy a nanocsövek jelenleg csak nagyon kis méretben állíthatók elő, a leghosszabb is csak körülbelül 60 cm.
Számos egyéb kihívással is meg kell küzdeni, például a kábel rendkívüli feszültségnek lenne kitéve, és egy villámcsapás elpárologtathatná. Az időjárási viszontagságokat, például tornádókat, monszunokat és hurrikánokat is figyelembe kell venni. A kábel bázisát az egyenlítőnél érdemes elhelyezni a hurrikánok valószínűségének csökkentése érdekében, de a nyílt óceánon kell lennie, hogy megnehezítse a terroristák számára a célpontként való kiválasztást.
Partnerségek és finanszírozás
Az Obayashi Corporation tisztában van vele, hogy ezeket a kihívásokat nem tudja egyedül megoldani, partnerségekre van szükség különböző iparágakból. A finanszírozás előteremtése szintén elengedhetetlen. A vállalat becslései szerint az építkezés 25 évig tartana, és a 2050-es céldátum mindig is feltételekhez kötött volt a technológia fejlődésétől függően.
Bár a 2050-es dátum optimistának tűnhet, az Obayashi Corporation továbbra is ezt a célt tűzte ki maga elé. Egy áttörés a technológiában felgyorsíthatná a fejlesztést, de még így is hosszú és kihívásokkal teli út áll az emberiség első űrliftje előtt. Ha sikerül megvalósítani, az űrutazás örökre megváltozhat, és az emberiség számára új távlatok nyílhatnak meg a Naprendszer felfedezésében.
Eredeti cikk: sciencealert.com
