Infonapló

2014. január 13.

„Három éves koromban rátettek a jégre és azt mondtam: igen, ez kell nekem!”

 Interjú Kresz Lilivel
A Torontóban élő Kresz Lilivel a Sportmúzeum kedden nyíló kiállításának előkészületei közben találkoztunk. A kiállításra kerülő képek nézegetése közben sok régi ismerősre bukkant, köztük nagyapjára Dr. Kresz Gézára, a Budapesti Korcsolya Egylet megalapítójára. Az egy személyben Önkéntes Mentő Egyesület alapítója és egykori igazgatója segítségével 1869-ben bécsi mintára indulhatott el a korcsolya élet Budapesten, a Városligetben.  Akkoriban nem volt olyan egyszerű elfogadtatni a téli sportot, sokan az egészségre káros, a hölgyekre nézve pedig illetlen szórakozásnak tekintették. Végül Eötvös József báró közbenjárásával sikerült eloszlatni az előítéleteket és hamarosan óriási népszerűségnek örvendhetett a sport az arisztokrácia körében is. Éppen nagyapjáról sajnos nincsenek személyes emlékei Lilinek, a képek megidézték ifjú kora történéseit:
„Ezek nagyon régi emlékek. 19 éves koromban mentem el Magyarországról, 1948-ban, az akkori olimpiai csapattal tartalékként. Tudom, az egy nagyon izgalmas út volt kifelé menet, még nem volt akkor repülő, vonattal mentünk. A nagybátyámék, éjfélkor kijöttek még a pályaudvarra, hogy elköszönhessenek tőlem.  Aki nem volt ott, annak nagyon nehéz elmondani, hogy milyen volt átélni ezt az időszakot. Túléltem Budapest ostromát és a fejünk fölött dőlt össze a villa a Pasaréti úton. Az ember mindent túlél, és valahogy átvágja magát az életen."
Az emlékek súlya látszik az arcán, de amikor a korcsolyáról kérdezem, mosolyogni kezd:
„A korcsolyával kapcsolatos emlékeim viszont a jó emlékek közé tartoznak. Nagyapa alapította a korcsolyázó egyletet és a mentőszolgálatot is Magyarországon. Én a mentőszolgálat 125. évfordulóján itt voltam Budapesten, beszélhettem a Parlamentben. Nem mindennapi élmény volt, nagyon szépen sikerült és nagyon megható volt. Utána végig kísértek az Andrássy úton kék fénnyel"-meséli nevetve. „Nagyapámat nem ismertem, de az apám a korcsolya egylet választmányának elnöke volt, de sajnos 14 éves koromban meghalt. Engem rátett a jégre három éves koromban és azt mondtam: ez nekem kell!"
Innen kezdődött meg a nagyszerű korcsolya pályafutás, melyről Lili nem csak emlékképeket, hanem fantasztikus fotókat is őriz. Boldogan mutatja a képeket, amelyeken épp olyan csinos, mint most, 85 évesen. Nem is csoda, hiszen rendszeresen mozog a mai napig, nem okoz neki problémát a síelés (az EB után is éppen oda készül), sőt korcsolyája sem porosodik a szekrényben:
„Két hete léptem utoljára jégre. Telente kimegyek egy héten egyszer, ha tudok és mozgok. Az egyensúlyom már nem olyan, mint volt, azzal vigyázni kell. Most is elhoztam magammal a korcsolyámat és el akartam menni a Városligeti Műjégpályára, nosztalgiázni, korcsolyázni, de úgy látom be vannak zárva, mert meleg van."

Miközben mesél, szinte táncol. Minden mozdulatában ott van a műkorcsolyázó. Kezei, tartása felidézik versenyzői múltját és a képeken látszó fiatal lány elevenedik meg a múzeum falai között. Kresz Liliben valódi dívát ismerhet meg, aki találkozik vele. Mai napig csinos, igazi sport lady, profin mozog a fotós kamerája előtt. Kedves és közvetlen személyisége és a korcsolya iránti elhivatottsága például szolgálhat minden sportoló fiatal számára.


A teljes anyag elérhető a  Magyar Sajtóanyag Adatbázis-ban