Életre kelthetők-e a gépek? A meglepő válasz

Robert Rosen, egy elméleti biológus, 33 évvel ezelőtt megpróbált választ adni arra a kérdésre, hogy "Vajon az élet számítható-e?". Rosen szerint az élő rendszerek egyedülállóak, mert önmagukat hozzák létre és tartják fenn, amit ő "hatékony okságra zártságnak" nevezett. Matematikailag bebizonyította, hogy ez a hatékony okságra zártság azt jelenti, hogy az élet lényeges jellemzőit nem lehet számítógépekkel megragadni, megkérdőjelezve azt az elképzelést, hogy az élet kiszámítható lenne.

Mi különbözteti meg az életet a nem élőtől?

Rosen szerint az élő rendszerek fizikai törvényeknek engedelmeskednek, de a fizika önmagában nem elegendő annak leírására, mi különbözteti meg őket a nem élőtől. A különbség nem valami speciális vitális lényeg, ami a fizikai törvényeken kívül létezik, hanem az organizmus szervezettsége, ami olyan leírást igényel, amilyet a kövek, üstökösök és fekete lyukak nem követelnek meg. Rosen az okság definíciójának vizsgálatával kezdte. Kreatívan alkalmazta Arisztotelész híres megkülönböztetését az anyagi és a hatékony ok között. Az anyagi ok azokra a fizikai anyagokra vagy összetevőkre utal, amelyekből egy tárgy felépül. A hatékony ok azokra a tényezőkre utal, amelyek létrehoznak valamit és fenntartják azt, mint például azok a folyamatok és kölcsönhatások, amelyek létrehoznak és fenntartanak egy élő organizmust.

Az élet zárt a hatékony okságra

Rosen szerint az élő rendszerek egyedisége abban rejlik, hogy zártak a hatékony okságra. A matematikában egy rendszer akkor zárt, ha a rendszeren belüli műveletek a rendszer további tagjaihoz vezetnek. Mivel Rosen az élő rendszerek matematikáját próbálta felépíteni, azt állította, hogy az élő rendszerek saját hatékony okaikat hozzák létre. Önmagukat teremtik és tartják fenn. Ez az, ami megkülönbözteti az életet. Gondoljunk például egy egysejtű állat membránjára. Azáltal, hogy csak bizonyos molekulákat enged be a sejtbe, a membrán teszi lehetővé, hogy az organizmus anyagcserét folytasson és életben maradjon. De csak az életben maradás révén képes a sejt létrehozni azokat a folyamatokat, amelyek létrehozzák és fenntartják a membránt. A sejt létrehozza azokat a folyamatokat és termékeket (a membránt), amelyek létrehozzák azokat a folyamatokat és termékeket, amelyek létrehozzák... mindezt egy "furcsa hurok" formájában.

Az élet nem gép

Rosen 1991-es híres könyvében, a Life Itself-ben kategóriaelméleten alapuló matematikai érvet mutatott be annak bizonyítására, hogy a hatékony okságra zárt rendszerek lényeges jellemzőit soha nem ragadhatja meg számítógép. Mivel egyetlen Turing-gép sem képes létrehozni saját olvasó-író fejét, egyértelműen nem zárt a hatékony okságra. Rosen azonban még tovább ment, azt állítva, hogy a hatékony okságra zárt rendszereket soha nem ragadhatja meg Turing-gép. Más szóval, az élet nem számítható ki - nem gép. Rosen radikális állítása óta a cikkek kis házi ipara jött létre, amely megpróbálja megerősíteni vagy cáfolni az állítást. Eddig nem egyértelmű a válasz. Az a tény, hogy Rosen radikális állítását még nem cáfolták meg egyértelműen, önmagában is mond valamit. Személy szerint én Rosen érvelése mellett vagyok. Úgy vélem, hogy az élet gépi metaforája nem csak mélyen hibás, hanem számos módon veszélyes is. 

(Eredeti cikk:bigthink.com)