Az ősi technológiai robbanás, ami megváltoztatta az emberiséget
Egy új kutatás szerint a kőeszközök komplexitásának ugrásszerű növekedése a fosszilis leletanyagban arra utal, hogy a homininok tudása hirtelen megnövekedett mintegy 600 000 évvel ezelőtt. Ez segíthet megmagyarázni, hogyan váltak a modern emberek és őseik különösen jártassá az új környezetekhez való alkalmazkodásban. A komplexitás növekedése potenciálisan megelőzhette a neandervölgyiek és a modern emberek szétválását, és mindkét leszármazási vonal közös, származtatott jellemzője lehetett. Jonathan Paige, a Missouri Egyetem antropológusa és Charles Perreault, az Arizona State University antropológusa új tanulmányukban az emberi evolúció 3,3 millió éves időszakát elemezték a kőeszköz-készítési technikák szempontjából. 57 lelőhelyről származó 62 eszközkészítési szekvenciát rangsoroltak komplexitásuk alapján, beleértve Afrikából, Eurázsiából, Grönlandról, Sahulból, Óceániából és Amerikából származó ősi eszközöket. Az eredmények azt mutatták, hogy 1,8 millió évvel ezelőttig a kőeszközök gyártási szekvenciái 2-4 eljárási egységből álltak. Az elkövetkező 1,2 millió év során az eszközök komplexitása tovább nőtt, elérve a 7 eljárási egységet. Azonban csak mintegy 600 000 évvel ezelőtt emelték őseink ezt egy teljesen új szintre, amikor az eszközök komplexitása elérte a 18 eljárási egységet.
A kumulatív kultúra szerepe
Paige és Perreault szerint egy ilyen nagymértékű technológiai előrelépés az előző generációktól örökölt tudásra, egy kumulatív kultúrára támaszkodik. A kumulatív kultúra az előző generációk módosításainak, innovációinak és fejlesztéseinek felhalmozódása társadalmi tanulás révén. Generációk szerencsés tévedései és kísérletei olyan technológiákat és tudást hozhatnak létre, amelyek messze meghaladják azt, amit egy naiv egyén a saját életében függetlenül feltalálhatna. A kumulatív kultúra számos módon előnyös egy populáció számára. Növeli a problémamegoldás esélyét a generációkon át tartó próbálkozások és hibák révén, hasonlóan az evolúcióhoz a véletlenszerű mutációk és a természetes szelekció által. Lehetővé teszi az egyének számára a technológiák használatát és fejlesztését anélkül, hogy teljesen meg kellene érteniük azok fejlődésének minden aspektusát, megnyitva az utat egy egyre növekvő és alkalmazkodó tudásállomány felé.Genetikai és kulturális koevolúció
Ahogy ez a kollektív tudás és a kapcsolódó viselkedések növekedtek, a tanulást befolyásoló gének is szelektálódhattak. Ennek a gén-kultúra koevolúciós folyamatnak a termékei közé tartozhat a relatív agytérfogat növekedése, a meghosszabbodott életciklus és más, az emberi egyediséget megalapozó kulcsfontosságú jellemzők. Bár a kutatók eredményei meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak a kumulatív kultúra jelenlétére a középső pleisztocén kezdetén, ez a fajta kulturális intelligencia akár még korábban is megjelenhetett evolúciós történetünkben, olyan módokon, amelyek nem őrződtek meg olyan könnyen. Például korai homininjaink támaszkodhattak a kumulatív kultúrára összetett szociális, táplálékszerző és technológiai viselkedésformák kifejlesztéséhez, amelyek régészetileg láthatatlanok.A kumulatív kultúra hatása az emberi evolúcióra
Függetlenül a pontos technológiától vagy időzítéstől, a kumulatív kultúrára való támaszkodás erős szelekciós erőt jelenthetett, amely az emberiség számos egyedi jellemzőjét formálta. Ez a kutatás fontos betekintést nyújt abba, hogy a kulturális evolúció hogyan befolyásolta biológiai evolúciónkat, és hogyan vált az emberi alkalmazkodóképesség és a technológiai innováció hajtóerejévé.
Eredeti cikk: sciencealert.com)
