Alvás
Alvás
Az alvás során a agyunk valami elképesztő dolgot művel. A hippocampus és a neokortex, két kulcsfontosságú területe, folyamatosan kommunikál egymással, feldolgozva az információt hosszú távú tárolásra - ez az, amit memóriakonszolidációnak nevezünk. Az alvásnak tehát kritikus szerepe van az agy mentális könyvtárának építésében. "Az alvás során egy varázslatos folyamat zajlik" - mondja Itzhak Fried, a Kaliforniai Egyetem neurosebésze. A Nature Neuroscience című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányukban Fried és csapata felfedezte, hogy ezt a folyamatot lehet "hackelni". Azzal, hogy gyengéden stimulálják az agy homlokterét (a neokortex részét) a hippocampus elektromos hullámaival szinkronban az alvás során, a csapat javította a felismerő memóriát - azaz a képességet, hogy felismerjünk olyan dolgokat, amiket korábban már láttunk - epilepsziás betegek esetében. Remélik, hogy ez a fajta stimuláció egyszer segíthet a memória javításában más agyi rendellenességekkel küzdő embereknek is - mint például a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór.
Az az elképzelés, hogy az alvás fontos a memóriához, nem új, és érdekelte már Sigmund Freudot is. Az utóbbi években a tudósok állatokat használtak arra, hogy meghatározzák, hogyan történik pontosan ez a folyamat. Az egér agyának tanulmányozásával megállapították, hogy a hippocampus, az agy memóriaközpontja, kis időszakokban magas frekvenciájú "hullámokat" generál, amelyek hasznosak a hosszú távú memóriában. Hasonlóképpen, a neokortex (amely az olyan dolgokat irányítja, mint a mozgás és a nyelv) és a talamusz (közel az agy közepéhez) hosszabb hullámokat - lassú hullámokat - bocsátanak ki. Gyorgy Buzsaki, a New York-i Egyetem neurobiológusa szerint ezeknek a hullámoknak a szinkronizált táncolása generálja a sikeres memóriákat az alvás során. Buzsaki szerint a neokortex lassú hulláma egy "fel" és "le" állapotok közötti kölcsönhatás. "Néha a neokortex aktív és kész befogadni [információt]" - mondja. "Máskor csak halott - azaz leállt állapotban van." Ha ezek a hippocampális hullámok a neokortex leállt állapotában érkeznek, az üzenetek nem lesznek megfelelően fogadva - ezért olyan fontos a két agyterület közötti koordináció. Fried és csapata azt találgatta, hogy az alvás során a hippocampus és a neokortex közötti szinkronizált tánc fokozása javíthatja a memóriakonszolidációt. Hogy teszteljék ezt a hipotézist, egy kiválasztott betegcsoportra támaszkodtak. Ezek az emberek, akiknél a gyógyszeres kezelésre nem reagáló epilepszia formájában szenvedtek, már elektrodákat ültettek be az agyuk különböző területeire klinikai okokból. "Ez egy nagyon ritka lehetőség arra,
Az alvás során a agyunk valami elképesztő dolgot művel. A hippocampus és a neokortex, két kulcsfontosságú területe, folyamatosan kommunikál egymással, feldolgozva az információt hosszú távú tárolásra - ez az, amit memóriakonszolidációnak nevezünk. Az alvásnak tehát kritikus szerepe van az agy mentális könyvtárának építésében. "Az alvás során egy varázslatos folyamat zajlik" - mondja Itzhak Fried, a Kaliforniai Egyetem neurosebésze. A Nature Neuroscience című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányukban Fried és csapata felfedezte, hogy ezt a folyamatot lehet "hackelni". Azzal, hogy gyengéden stimulálják az agy homlokterét (a neokortex részét) a hippocampus elektromos hullámaival szinkronban az alvás során, a csapat javította a felismerő memóriát - azaz a képességet, hogy felismerjünk olyan dolgokat, amiket korábban már láttunk - epilepsziás betegek esetében. Remélik, hogy ez a fajta stimuláció egyszer segíthet a memória javításában más agyi rendellenességekkel küzdő embereknek is - mint például a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór.
Az az elképzelés, hogy az alvás fontos a memóriához, nem új, és érdekelte már Sigmund Freudot is. Az utóbbi években a tudósok állatokat használtak arra, hogy meghatározzák, hogyan történik pontosan ez a folyamat. Az egér agyának tanulmányozásával megállapították, hogy a hippocampus, az agy memóriaközpontja, kis időszakokban magas frekvenciájú "hullámokat" generál, amelyek hasznosak a hosszú távú memóriában. Hasonlóképpen, a neokortex (amely az olyan dolgokat irányítja, mint a mozgás és a nyelv) és a talamusz (közel az agy közepéhez) hosszabb hullámokat - lassú hullámokat - bocsátanak ki. Gyorgy Buzsaki, a New York-i Egyetem neurobiológusa szerint ezeknek a hullámoknak a szinkronizált táncolása generálja a sikeres memóriákat az alvás során. Buzsaki szerint a neokortex lassú hulláma egy "fel" és "le" állapotok közötti kölcsönhatás. "Néha a neokortex aktív és kész befogadni [információt]" - mondja. "Máskor csak halott - azaz leállt állapotban van." Ha ezek a hippocampális hullámok a neokortex leállt állapotában érkeznek, az üzenetek nem lesznek megfelelően fogadva - ezért olyan fontos a két agyterület közötti koordináció. Fried és csapata azt találgatta, hogy az alvás során a hippocampus és a neokortex közötti szinkronizált tánc fokozása javíthatja a memóriakonszolidációt. Hogy teszteljék ezt a hipotézist, egy kiválasztott betegcsoportra támaszkodtak. Ezek az emberek, akiknél a gyógyszeres kezelésre nem reagáló epilepszia formájában szenvedtek, már elektrodákat ültettek be az agyuk különböző területeire klinikai okokból. "Ez egy nagyon ritka lehetőség arra,
