Az Aral-tó tragédiája: a világ legfiatalabb sivataga
Az Aral-tó tragikus sorsa
Az Aral-tó egykor a világ negyedik legnagyobb beltava volt, amely a Szovjetunió központi ázsiai régiójában helyezkedett el. A tó vízszintje az 1960-as évektől kezdve drasztikusan csökkenni kezdett, amikor a szovjet kormány nagy léptékű öntözési projektekbe kezdett a régióban. A két fő folyó, az Amu-darja és a Szir-darja vizének nagy részét elterelték, hogy a sivatagos területeken gyapotültetvényeket öntözzenek. Ennek következtében az Aral-tó mérete a tizedére zsugorodott, és mára több kisebb víztest maradt csak a rendkívül szennyezett tómederben.
A környezeti katasztrófa következményei
A tó kiszáradása és a növekvő sótartalom a halállomány teljes pusztulásához vezetett, tönkretéve a helyi halászati ipart. A partra vetett, rozsdásodó halászhajók szomorú mementói ennek a tragédiának. A környező területeken élő lakosság rendkívül magas rákos megbetegedési aránnyal, tuberkulózissal és vérszegénységgel küzd a mérgező környezet miatt. A szovjet időkben a tó közepén lévő szigeten biológiai fegyverekkel, többek között lépfenével, pestissel és himlővel kísérleteztek. Ezek a mérgező anyagok a Szovjetunió felbomlása után is a szigeten maradtak, tovább szennyezve a környezetet.
Újraélesztési kísérletek és a jelenlegi helyzet
2005-ben épült meg a Kok-Aral gát, amely elválasztja a tó északi (Szir-darja által táplált) és déli (Amu-darja által táplált) vízgyűjtőjét. Egy zsilipkapu lehetővé teszi némi vízáramlást az északi medencéből a Déli-Aralba. Bár a keleti medence is feltöltődik a csapadékos évszakokban a hóolvadás miatt, ez a víztest nem marad meg tartósan. Az Aral-tó egyes részei 2017-ben a jelentős hóolvadásnak köszönhetően újra megteltek vízzel, de ez csak átmeneti állapot volt. A tó jelenlegi állapotát a 2024 májusában készült műholdfelvételek szemléltetik.
(Eredeti cikk: themindcircle.com)
