Növeli a kártyahasználat költségét, ha csökkentik a bankközi jutalékot
2006-tól Spanyolországban közel 60 százalékkal csökkentették a bankközi jutalék mértékét. Ennek következtében másfélszeresére nőttek az ügyfelek bankkártyás költségei – mondta el Gustavo Matías Clavero, a madridi Universidad Autónoma közgazdaságtan professzora budapesti előadásán.
Mivel a magyar döntéshozók hasonló lépést terveznek, a MasterCard kártyatársaság meghívására Budapestre érkezett professzor a Corvinus Egyetemen tartott előadásán mutatta be a spanyol bankközi jutalék-csökkentés következményeit elemző esettanulmányt. „A bankközi jutalék csökkentése egyértelműen kárt okozott a fogyasztóknak, számukra nem hozott semmi jót a díjcsökkentés, ami ugyanakkor negatív hatással volt a versenyre, az innovációra, ezek mellett a fizetési rendszer hatékonysága is romlott. Míg a szabályozás előtt a fogyasztók csupán a rendszer költségeinek felét fizették, utána már annak kétharmadát kellett állniuk" – mondta a professzor.
A spanyol kormány 2006. és 2010. között közel 60 százalékkal csökkentette a bankközi jutalék mértékét, amivel a kártyakibocsátó bankok 3,3 milliárd euró bevételtől estek el, ugyanakkor a kártyát elfogadó kereskedők költségei több mint felével csökkentek, ezáltal 2,75 milliárd euró többletbevételük keletkezett ezen időszak alatt. Ezt az előnyt azonban nem adták tovább a fogyasztóknak. Az éves kártyadíjak másfélszeresére emelkedtek, így a szabályozás okozta bevételkiesést szinte teljes mértékben a fogyasztók állták, összesen 2,3 milliárd euróval fizetve többet a kártyahasználatért, mint a szabályozást megelőző időszakban.
A négyszereplős bankkártya rendszerben – ilyen rendszerben működik a Visa és a MasterCard is - a bankközi jutalék a kereskedői díj részét képezi, a fogyasztót nem terheli ez a költség. Szerepe az, hogy a bankkártyát kibocsátó bank költségeit fedezze. Az ügyfelektől beszedett éves díj és a készpénzfelvétel díja ugyanis nem fedezik a kártya gyártásának, a biztonság garantálásának és az innovációnak költségeit. A szabályozás a bankközi jutalék radikális csökkentésével ettől a bevételtől fosztotta meg a kibocsátó bankokat, akiknek így nem maradt más eszközük, mint hogy a kártyabirtokosokra terheljék a kártyaelfogadás rendszerének működési költségeit.
Jóllehet a szabályozás után a fogyasztók többet fizettek Spanyolországban a plasztik használatáért, számos kártyához kapcsolódó kedvezményről, kényelmi vagy hozzáadott szolgáltatásról is le kellett mondaniuk. Ráadásul a külső beavatkozás hátrányosan érintette a termékfejlesztést és az innovációt. A készpénzhasználat arányának csökkenése megállt, és nehezebbé vált a rejtett gazdaság ellenőrzése. A bankkártyák száma csökkenni kezdett, és a plasztikkal végzett tranzakciók összértéke is visszaesett - emelte ki Gustavo Matías Clavero, aki hozzátette: „Mindezek mellett nem találtunk bizonyítékot arra, hogy a kártyabirtokosoknak bármilyen előnye származott volna a bankközi jutalék csökkentéséből, a szabályozás egyértelmű haszonélvezői a spanyol kereskedők lettek. Gustavo Matías Clavero professzor felhívta a figyelmet arra is, hogy a kereskedők terheik mérséklése után nem csökkentették áraikat és nem növelték az általuk nyújtott, kártyához kapcsolódó szolgáltatások minőségét sem.
Ezek a folyamatok a gazdaság egészére káros hatással voltak, hiszen a nagyobb készpénzhasználat egyértelműen kedvezett a szürkegazdaságnak, ami kevesebb adót, nagyobb hiányt és államadósságot, valamint a társadalmi védőháló gyengülését eredményezte.
